JÉZUS KRISZTUS AZ ÉLET KENYERE

HAJNAL FIA                                                                                                                   

       -Jönnek már,mindjárt ideérnek!-hullámzott végig az izgatottan várakozó  tömegen.
          Mindenki felnézett a magasba. A kéklő égen feltűnt egy ragyogó pont,amely lüktetve      
          tágult,ritmikus hullámzással,mint mikor a tó vizébe  csepeg a fáról az olvadó jégcsap.
              Aranyló villámlással ereszkedett a tér közepére Hellel ben Sahar,az ÚR követe.
           A kíséretében érkező szolgái szivárvány körgyűrűként  vették körül.
           Fénylő szárnyaival drágakő-csillogású testét elrejtve járatta körül tekintetét az őt  váró  
            népén. Szeme fénysugara lágy simogatásként hatolt  be a lelkekbe.
              -Dicsőség az Istennek! Áldott,aki jön az ÚR nevében!-hangzottak fel a kiáltások,
           ahogy a Fényhordozó követ elsuhant előttük.
          A díszkapun keresztülhaladva érkezett meg a mennyei vendégsereg a díszemelvényre.
          A dicsőítő hangok fortissimóba csaptak ,mikor Lucifer széttárva aranyfényű szárnyait
           teljes pompájában állt előttük. Bensejéből fény-nyalábok törtek elő,majd a testét borító
          izzó tűzpikkelyeken megtörve  színes csillámokként  cikáztak tova.
              -Elhoztam közétek láthatatlan Teremtőtök fotóját:Nézzetek rám! Az  Istent látjátok
          bennem,ahogy a tükörben az arcot. Eljöttem hozzátok  szent hegyéről,tüzes kövek
          közül. Én vagyok oltalmazó kerubja,bölcsességének szólója,dicsőségének tükörképe.
                   Szavai nyomán tűzgömbök keletkeztek a légtérben,majd csillogó buborékokként szét-

              pukkanva mint aranypor permeteztek az őt körülvevő angyali seregre.
          Hallgatósága szájtátva itta bölcs szavait,ahogy a mindenség alkotóját dicsőítve beszélt az
          Örökkévaló tetteiről. Isten ereje nyilvánult meg köztük,vibrált a levegő,felizzott lelkükben
           a csodálat és ők földre omolva imádták a láthatatlan Jótevőt.
          -ÚrIsten,végy áldást, tiszteletet, dicséretet,erőt,gazdagságot!Tiéd legyen minden hatalom!
           Méltó vagy az imádásra!
                       Isten követe kitágult orrcimpával szívta be az imádás jóillatát .Megtelt benseje erővel,
           mámorító bódultságot érzett.
           -Hasonlóvá válok a Magasságoshoz,csillagai fölé emelem trónomat. Magas felhők fölött
            ülök , az  összegyűjtött népek hegyének tetején uralkodom-mert én vagyok fényének
            hordozója,bölcsességének edénye,erejének birtokosa,teremtésének  tökéletes szépsége.
             Kicsoda hasonló hozzám?!
           
            -Uram!-szólította meg Gábriel. -A föld lakói várják,hogy válogass felajánlott ajándékaik
            közül,melyet Isten elé viszel hódolatuk jeleként.
            Lucifer szeme az angyalfejedelem felé villanva fejezte ki nemtetszését. Mindig meg-
            zavarja álmodozás közben ez a szolgatársa .Nem számíthat rá az új világrend kiépítésekor.
           
            -Hódolatotok,tiszteletetek,imádásotok elfogadom a Fenséges nevében. Az Ő áldása
            látogatott meg titeket személyemben .Hallhattátok bölcsességét általam. Láthatóvá
            tettem Istent személyem által. Elviszem Uratoknak ajándékotokat.              -Fenséges Teremtőm! Mindentudó vagy,ismered Hajnalfia szívét. Te látod,miként
gyűjti magába a téged illető imádást-miért nem teszel ellene semmit?-szólította meg
tisztelettel az összesereglett angyalok gyűlésén Istent Gábriel.
-Szabad akarattal, értelemmel, szépséggel ruháztalak fel mindnyájatokat.
Bensőtökben Törvényem izzik. Aki vét a szeretet parancsa ellen-önmaga felé fordítja
a beléhelyezett tüzet. Lucifernek szíve felfuvalkodott a tőlem kapott szépsége miatt.
Bölcsességem benne önző kereskedéssé változott. Szeretetem tüze fogja őt
megemészteni-mivel nem adta át,hanem önmagának tartotta meg.
Szeretetem által lett teremtve a mindenség?belőlem áradt ki minden létező?és
hozzám kell visszatérnie. Én vagyok a forrása a szépségnek,bölcsességnek. Minden
teremtményem belőlem részesedett , aki VAGYOK .
Adok magamból nektek és több lesz nekem. Adtok másnak belőlem és gyarapodtok.
Ha megtartod magadnak,amit tőlem kaptál,szétfeszíti a bensőd a maghasadás
Lucifer szíve kiégett,sötétté vált-önmagából szülte meg a halált.
Vakká vált szemeivel önmaga arcképét szemléli-bensejéből kijövő fiát is gyűlöli .
Teremtek új lényt , hozzám hasonlót , ki felfogja majd lényem lényegét--
szeretetem viszonozza és kisugározza a mindenségbe,hogy újra egységes legyen a
teremtett világ.
Fiamra nézve alkotom meg az embert,hogy majd Emberként szeretetem láthatóvá
váljon -áldozata által- az egész teremtés előtt.
És Isten szólt : Legyen világosság!
És lett világosság. ...................................................................................................................................................................

                                                              
         ÉNOKH

           -Eltűnt!-ordította lihegve Lámek,majd apja házától továbbnyargalva ősapját zavarta fel  délutáni szunyókálásából.
     Ádámot 917 évének súlya nyomta a föld felé.Szemei meghomályosodtak,megfáradt testét pihentette a báránytakarók puhaságán.Botja után nyúlva felsegítette magát az ágy szélére.
    Csendes hangja  nyugtatgatta a fiatalembert.
         -Mi a baj,fiam?Mi izgatott fel?
         -Nagyapát elragadta egy tüzes szélkerék! Még soha nem láttam ilyet!-emlékezett vissza  Lámek távolba meredő szemekkel
         Ádám nyugodt tenyere hűsített izgatottságán,amint végigsimította  a fiú arcát.
        -Beszéld el fiam ,hogy történt,mit láttál?
      -Nagyapával a mezőn arattuk az árpát. Egyszer csak északról  forgószél támadt,hatalmas felhő közeledett egyre sebesebben felénk.A felhőből villámlások sorozata jött ki,körülötte nagy fényesség látszott. Benne pedig izzó ércként világított négy emberformájú lény. Mindegyiknek négy arca volt. Emberi arcuk  jobb oldalán oroszlán-,baloldalán bika-,hátul pedig sasarc látszott. Mind a négynek két pár szárnya fedte el a testét,másik két szárnyuk fölül kiterjesztve  összeértek.  A lények feje felett ,ahol a szárnyuk kiterjesztve  összeértek, kristálymennyezeten zafírkő-trónszéken ült egy izzó ércként ragyogó tüzes emberi alak. Míg ezt szemléltem,vizek zúgását,tábor zajongását , kiáltást   hallottam ? és  én ájultan arcomra estem. Mire visszatért a lélek belém,Énok-papa eltűnt mellőlem!
        Ádám bölcs mosollyal bólintott:-Igen, az  ÚR tüzes szekérrel jön el az övéiért. Eljön sokezer  szentjével,hogy ítéletet tartson  mindazok felett,akik istentelenül éltek és beszéltek Őellene. Látod és hallod,Lámek, korunkban mint szaporodnak a zúgolódók,panaszkodók,kevély beszédűek!
       Egyre több a véres összecsapás a törzsek között .A z  Örökkévaló igaz ismerete helyett maguk által készített szobrok,képek előtt hajolnak meg. Kevés köztünk,aki még hallgat lelkiismeretére,inkább kegyetlenül a maguk gondolatait cselekszik. Láttam elfajzott viselkedésüket,ahogy egymás testét megszeplősítették,férfi férfival,nő nővel hált. Kevesen ismerik az igaz Istent már a földön! Pedig tudod hányszor gyűjtöttem magam köré az ágyékomból származó utódaim!Újra és újra elmondtam,amit láttam,hallottam,amit az ÚrIsten rám bízott. Már csak én vagyok élő szemtanúja az elveszett Édennek ,szószólója a remény szavának: Eljön a Szabadító,az asszony magva ,Aki az elámított emberiséget visszatereli  Isten Törvénye alá.
        Ádám elhallgatott. Csak szeméből szikrázott ki az izgalom .
    Szíve teljes bizalommal várta a Várost,amelyet az Isten  az  Őt szeretőknek készített el. Ma is bizonyságát adta az Örökkévaló annak,hogy nem hazudik,mint az emberek, megtartja ígéretét: elragadta Énokot,aki Istennel járt egész életében .
    -Tartsd magad tisztán,fiam!Lesz idő,mikor az egészséges tudást Istenről már elvetik a népek.  Azok,akik most csúfolódnak hűségeden,megszégyenülnek majd,ha eljön az ítélet! De aki befogadja bizalommal az Ő igéjét és megtartja magában,az biztos lehet a Megváltó szabadításában!!                           

                                          ...................................................................................................................................................................       

 ÉDEN       

              Évára egyre sűrűbben tört rá a fájdalom,végighullámzott a hátgerincén,megcsomósodott a hasfalán,és combjai között egy merev görccsé állt össze:Fájdalommal szülsz majd magzatokat!-        kondult meg bensőjében a hang,mely után pár percre édes nyugalom szállt rá.                             Ellazította testét,pihegett. Összezárt szempillái alól feltekintett Ádámra. A férfi szeméből csendesen gördült alá az együtt átélt szenvedés gyöngyszeme,mely ráhullt Éva kézfejére.    A sós vízcseppben  felragyogott valami aranyfény .Az  asszony figyelmét magára vonta  a csillogó könnycsepp,behatolt a látványba -és emlékezett.  
             A  gyümölcs zamata szétfolyt ínyén,illata elárasztotta érzékeny orrát,mámorosan eszmélt rá   
 a Teremtő Szellem jelenlétének édes érzésére. Szívét határtalan   boldogság duzzasztotta :    Hasonló lettem a Magasságoshoz!    Odanyújtott tenyeréből éppen akkor csókolta be a maradék gyümölcsöt élete párja. Éva szemei előtt szörnyű látvány zajlott le .Ahogy Ádám szájában eltűnt a kívánatos füge,a szívdobbanással együtt lüktető sugárzó fény felülről lefelé haladva kihunyt a férfiból és ott állt az asszony előtt egy vereses húslény ,akiről csupán alkatát tekintve ismerte fel a föld dicsőséges urát.  Döbbent szemvillanás után szégyen pírja gyúlt fel az emberpárban.            Kapkodva tépkedték le a fügefa vékony vesszőit,hogy aztán körülkötve testük döbbentő mezítelenségén , lombjaik mögé rejtsék saját szemeik elől a látványt. A z alkony hűs szele az Örökkévaló érkeztét jelezte. A hang  utolérte őket a rejtekhelyen. EMBER,hol vagy?                                    
             -Évát újabb görcsös fájdalmak lepték el. Végigsimította kezeit domborodó kemény hasfalán
 A z  Édenből kiűzött emberiség készült kirobbanni csupaszon a puszta világba ,hogy évezredek kínszenvedéseit megkezdje. Sikolyára kettős csecsemősírás  válaszolt. 
             Az anyaméhből kiszabadult emberiség négyezer évig botladozva várja az Ígéretet :
 Az asszony magva  a kígyó fejére tapos. Ezzel űzte ki  Ő  a  Hajlékból  a kietlenbe a Maga képére teremtett  embert,hogy kemény munkával feltörje az ugart,otthonává tegye azt.
           Ádám a  vért törölgette az asszony combjáról,miután a gyermekeket beburkolta a bárány oltalmazó bőrébe.  Emlékezett.-
            Hatalmas  villám hasította át az eget és sújtott a juh testére. A  kiomló bél körül  VÉR  folyt, miközben  matató ujjak nyúzták le a nemrég élő kedves segítőtárs  bőrét. A vérnedves bőrruha Ádám és Éva testét fedte immár, az Örökkévaló megbocsátásának  jeleként. A z Ujj kilökdöste a párt az Édenből,mögöttük a visszavezető utat  Keringő-Tűzfal zárta el. A z ember kiűzetett az anyaföldről:-Elhagyja a férfiú atyját és anyját ,hogy ragaszkodjon feleségéhez egy testté lévén vele!-
                            ?Ó,Atyám Istenem és Éden-anyám!Hatezer év elteltének küszöbén is utánad vágyik az emberiség! Szíve meghomályosult szemével vaksin sóvárogva   várja a Mennyei Éden lejöttét!Mikor teljesül  az ígéret, Teremtőm!??
              -Ádám sóhaja elfújta Éva arcáról a kín által összekócolt hajfátyolt,hogy felfedje  az örömkönnyek patakját:-Nyertem férfit az Úrtól!
          Az asszony magva a  Kenyér -házából  elindult  a Békesség -városa felé,hogy a testében feszülő  királyság  vére  által  szétrobbantsa a kígyó fejét.
         Ábel és Káin-szólt az ember .?Nevezd a nevét  JESUAnak -hangzott   a bensejében -mert Ő szabadítja meg népét  a BŰNtől!?
          Ádám felkarolta a maga képére nemzett fiút és látta az előle elzárt villogó édeni bejáratot.Az égig emelte a gyermeket,befúrta tekintetét a felhők mögé,keresztül az egeken.Szívének teljességét kitárva bámult rá a jövő Városára,ahová a Megváltó a  VÉRével   megvásárolt népét várja .        
                  -A kocka alakú Aranyváros  ragyogása  betöltötte lelkét,a Vígasztalás Városának látványa  hatezer éves reménységet pecsételt szívébe.  Az  Örökkévaló Szellem ad majd a Messiás dicsőséges megkoronázása után képet az Anyáról-a Mennyei Jeruzsálemről.  Jézus kedves apostola,János jutott el szellemben  arra a helyre,amelyről próféták kaptak villanásnyi fotót.      
           Ádám  szívébe vésődött a városfalak drágaköveinek látványa,megtelt lelke az aranyutcák  ragyogásával. Elhomályosította a Nap és Hold világosságát az örök fényforrás: a Bárány dicsősége.
  Az  Isten és a Bárány trónjából eredő élő-fénylő tiszta kristályvíz a Város utcájának közepén folyt végig . A folyó mindkét partján ott állt az elveszett földi Éden  eredeti Élet-fája, amely évente tizenkétszer  termi meg gyümölcseit,levelei pedig a népek gyógyítására valók, Az ÚrIsten világossága ragyogja be az Őt  imádó szolgáit,akik  királyként  uralkodnak együtt a  királyok  Királyával.
            
                  -Ádám  rácsukta pilláit a látványra-elzárta e drágaságot szívének földjébe,hogy majd
      mikor az örökös  felnő ,átadja neki a Remény Házának fotóját.

 ......................................................................................................................................................................................................................................

 Káin útja    

Éva szemeit  ágra nyílva meredtek a láthatatlan múltba,
miközben ízlésesen előkészített estebédjüket rendezgette a bárányszőrön. Elsőszülött fia szavai forogtak elméjében,melyet apjának
lökött oda Káin,mielőtt a mezei munkának nekilódult volna:
 -?Miért Ábel ajándéka volt kedvesebb Jehovának?
 Én verejtékezve a tűző napon-erőmet adtam a föld gyümölcsének. Ő mégis arra az áldozatra tekintett,melyért Ábel csupán vesszejét
emelte,mikor juhait a dús legelőre hajtotta.?
 -Miként szorulhatott ennyi indulat a Teremtőtől nyert fiamba? Mi váltotta ki benne ezt az ellenségeskedést?
Nem bántam-e vele is úgy,miként Uramtól láttam?Szeretetem tűzfalával vettem körül,gondolatát lestem.
 Tanítottam múltról,elé tártam a győztes jövőt. Amint Atyánk vigasztalt a Kertből való kiűzésünk előtt,úgy szóltam neki én is az
álnok kísértő feletti győzelem ígéretéről. Ádám atya is
 naponta irányította a fiúk tekintetét a Kert körül villogón forgó kardra,amely őrizte a bűnbeesés helyszínét a
behatolóktól,mondván:
-?Áldott légy ,Jehova,Aki nem engedted meg,hogy állhatatlanságunk örökre megpecsételje sorsunk,hanem még önmagunktól is oltalmazol
a kerubok által!
 Vigyázzatok,ne találjon bensőtökben ellenszegülést!
 Az Ő igaz beszédét szelídséggel fogadjátok be!?
Éva szíve megtelt nyugtalansággal. Mintha kiszakítottak volna a méhéből valamit,jeges kézként markolta torkát a rémület :-Hol
vannak fiai ilyen sokáig?
 Ádám mormoló hangját hallgatva-amint az Örökkévalónak köszönetet és hálát mondott a napi gondviselésért-megnyugodott.
 Majd hirtelen újra rátört az iszony...Minden hang megszűnt..
Férje árnyéka vetült rá a gyümölcsöket és gabonát tartalmazó terítékre.
    A halál utolérte az embert-szólt Ádám fojtott hangon.
    Gyere velem ma ki a mezőre,öcsém!Élvezzük együtt Jehova áldásait!Míg juhaid legelésznek,mi beszélgessünk az Éden-Kert

titkairól!-hívta Káin Ábelt.
     Ábel szeme könnybe lábadt bátyja szavait hallva.
    Káin már hetek óta mogorván,lehajtott fejjel,tekintetét
    lesütve járt-kelt körülöttük. Azóta éreztette öccsével neheztelését,amióta Isten elé vitte áldozati bárányát.
   -Szíve újra fellángolt az emlékezés gyönyörűségétől.-
    Lelke felujjongott,midőn a tűz-kéz hozzáért az áldozati
    bárányhoz. Láng csapott fel,amely felnyalta a kőoltárra helyezett állatot és annak szétömlő vérét.

    Szelleme megtelt erővel,tágra nyílt szemmel meredt a látomásra: villám-fehéren izzó emberi alak ült egy lángoló
trónon,körülötte fényesség.
      ?A bűnt előlem a bárány vére eltakarta. Megáldalak!?
   A Teremtő áldása izzó takaróként borította be egész testét.....
     Azóta néz rá Káin azzal a furcsa tekintettel lopva,és most is ezt a vad dühöt látja a szemében.
       ?Miért nem érted meg,hogy véráldozat nélkül nem kapsz bűnbocsánatot??-szólította meg bátyját.
     ?Vér kell Jehovának?!! Itt a tied!?-kiáltotta együtt az ütéssel Káin. S mintha Ábel kiserkenő vére lett volna
   az olaj a tűzre,Káin újra-újra lecsapott az eszméletlen testre.

    Zihálva rogyott le öccse holt teste mellé. A rémület felkúszott mellkasába és a belső hang hallatára össze-
    rezzent:
     ?Mit tettél?!Ez a vér bosszúért kiált!?
     A Teremtő ítélete ágyékába hatolt,összegörnyedt a
    fájdalomtól. Nyöszörögve emelte karját az ég felé.
       Ne űzz el a színed elől,ki a pusztaságba Édenből is!
    Bárki talál rám,megöl engem!
    Válaszul egy tűz-kéz érintését érezte a homlokán.
      ?Megpecsétellek,nem ölhet meg senki. Lelked lesz önmagad gyilkosa!?
     Káin lehajtott fejjel tért haza. Szülei összeölelkezve ültek a lombsátor alatt a lányaikkal. Mind kisírt szemmel
     tekintett az érkezőre.
-Elmegyek. Édentől keletre vándorlok. Te,húgom,velem
 jössz!Benépesítjük a Nód földjét.
 Az alkonyban távolodó alakokat a sötétség fedte el.
 Ádám százharminc esztendős korában nemzette Séthet,
 mondván:?Adott nekem Jehova más magot Ábel helyett,
 akit megölt Káin.
 Séth fiának: Énosnak születésekor kezdték el segítségül hívni az Örökkévalót.

  ................................................................................................................................................................................

A felház titka

-Próféta!Uram!-jutott el Elizeus füléig egy elkeseredett asszonyi hang.Géházi vetekedett vele,mondván:Nem alkalmas látogatásra ez az idő,mert az Isten embere elmélkedik.
-Hagyd őt hozzámjönni!-szólt szolgájának a Látó.
A Súnemita sírva borult Elizeus lábához:
-Meghalt a fiam,akit te könyörögtél ki az Úrtól.Miért csaltad meg a szívem?
-Az Isten eltitkolta tőlem ezt,de tudom, az Ő csodáit ma is cselekszi!
Ekkor elküldte Géházit a Súnemita házába mondván:
-Vidd a pálcám és tedd a fiúra ezáltal az élet kenetét!
Majd elindult  maga is az asszonnyal szolgája után.
Csendben haladtak eltelve ki-ki gondolataival.Elizeusnak eszébe jutott a közelmúltbeli álma,azt forgatta szívében.
..........................--------------------........................
Az univerzum sötétjében a Föld felett Isten Szelleme mozdult csak. Várta a Szót,hogy majd aztán cselekedje.
Ismerte az Örökkévaló Atya szíve gondolatát,de a Fiú nélkül nem tett mást,mint kotlósként kiterjesztve szárnyait az ítélet miatt
kietlenné és pusztává lett föld vízzel borított mélysége fölött várakozott.
Ekkor szólt Isten:Legyen világosság!
És a Szó áthatolt az univerzum fekete tartományában függő élettelen bolygórendszerek között és felvillant a Fény
a Tejútrendszer 3. bolygóján.A Szellem a Szó nyomán elkezdte munkáját.
Kettéváltak a vizek,égboltozat készült és a tengerből kiemelkedett a szárazföld.
Jött a szó és elevenné vált a tenger a benne nyüzsgő állatoktól.
A megalkotott Nap fénye a felhőrétegen át beömlött ,a földbeszólított  magocskák kibújtak-eledeléül a teremtményeknek.

Repülő és csúszómászó lények különböző fajai jelentek meg a Szó nyomán.
A szárazföld köldökén Isten Kertet ültetett,gyümölcsöt termő fákkal.Közepén a tudás fája és az Élet fája pompázott.
A hatodik napon egy tüzes Kéz hatolt be az éteren át,majd a kimarkolt vörös agyaggal eltűnt e világból. Az Isten teremtésének Felházában a Hétágú Fényárasztó Szellem és a Szó jelenlétében kezdte el formálni az agyagot a Kéz.Majd ráereszkedett a testre;kezeit kezére,szemeit szemére,száját ajkára nyomta.
Az Istenből kiszakadt szellemrész lüktetett sejtről sejtre és a test ereiben áramolni kezdett az Élet vize.
Az ember élő lélekké vált ernyedt testét tüzes markába rejtve hatolt vissza a Kéz az Éden Kertjébe és gyengéden lehelyezte a Gránátfa alatti zsenge fűre.Arc hajolt fölé és csókot lehelt a szétnyíló ajkakba.
A Szellem érintésére felnyíltak az emberi szemek,mosolyra húzódott ajkai egy szót formáltak:Abba,Atyám!
.............................. .-------------------------------...........................
Elizeus odaért a Súnemitával a házhoz.A legfelső emeleten feküdt az élettelen test a próféta vendégágyán.
A Látó már tudta,mit fog tenni.
-Köszönöm Élet Ura a látást,Szellemed vezetését,jóakaratod a család felé.Jöjj és áraszd ki megelevenítő Leheleted e fiúra!
Felhágott az ágyon fekvő testre:kezeit kezére,szemeit szemére,ajkát szájára tette.A test áthevült,keringeni kezdett az élet nedve ereiben.
A próféta föl-alá járkált a szobában,dicsőítve a Menny Urát,majd újra ráborult a gyermek testére. Ekkor az nagyot tüsszentett és felült.
Elizeus kézen fogva levezette anyjához.A Súnemita a Látó lábaihoz borulva így szólt:
-Uram,most már bizonnyal tudom,te Isten embere vagy!
....................................---------------------------------...........................
Elizeus botjával ballagva a Kármel hegyére készült az Isten további szolgálatára.

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat